- Carlisle! Mond el neki azt amit nekem! - magyarázott Zayn. Carlisle ránézett Zayn-re és megrázta a fejét...
- Mond csak el! - szólaltam meg.
- Sajnálattal közlöm hidd el! A kicsi megrepesztette a bordáidat! Áttol félek hogy meghalsz mielött szülhetnél! - magyarázott sajnálkozó tekintettel..
- Már a csontjaid töri! - nézett rám Zayn..Mire Carlisle kiment az ajtón.
- Zayn!- szólaltattam meg halkan..
- Társaknak kéne lennünk! Együtt kéne döntenünk mindenben! Emlékszel?? - nézett rám..
- De te ebben egyedül döntöttél! Elhagytál! - ordítozott...
- Kérlek! Ne így fogd fel! - néztem rá..
- Nem tudom másképp felfogni! Mert én veszítelek el téged! - jtt közelebb hozzám..
- Benne tovább élek majd! - simítottam meg a hasam...
- Szerinted tudnám szeretni?? Ha megöl téged?? - emelte fel ismét a hangját..
- Vigyáznod kell rá! - ordítottam el magam...
- Nem! Ez nem az én döntésem! - s kiviharzott az ajtón...Én meg le akartam szállni az ágyról de olyan rosszul léptem hogy a hátam teljesen kitekeredett és elestem..De Harry bejött és elkapta a fejem...Fel tet az ágyra szólt a többieknek...Majd elsötétül minden...
Zayn szemszöge:
Mikor sikeresen meglett a kislányom Tiffani még mindig nem tért magához..Megharaptam hátha..Tudtam hogy a morfium miatt mozdulatlan!
2 nappal késöbb...:
- Miért ilyen mozdulatlan?? - kérdeztem..
- A morfium miatt! - válaszolt anya.
- Hallgasd a szívét! - mosolygott anya..Majd minden elhallgatott...A többiek kimentek én meg közelebb mentem hozzá...Egy pár másidpercig néztem...
Majd kinyitotta a szemét..:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése